Szeretet szerpentin

Ánandának ajánlom

 A Hegy. A Szent Hegy. A mindenhol létező Szent Hegy1. Indiában a Meru Hegy a szimbolikus Szent hegy, az Igazi Édenkert, amely a föld kellős közepén van, s teljesen az égig ér. A Meru legmagasabb pontján van a tiszta forrás, ahonnan négy folyó indul négy irányban. A Sarkcsillag éppen fölötte áll és minden égitest körbejárja. Minden csúcsa aranylóan ragyog és folyói aranymederben haladnak. A Meru hegyet gyűrűalakban veszik körül a világrészek vagy a szigetek. A tibetiek szerint a csúcsán van a világteremtő trónja, lejjebb a négy nagy és nyolc kis világ, és a hegy lábainál a világok őrei vigyáznak. A lakói ezer évig élnek és olyan gyönyörűek, mint a menny. A Meru hegy és a szigetek nem a földi világ, hanem a finom fizikai valóság részei.

Olvass tovább

Az adott cikk linkje: http://aranymag-intezet.hu/szeretet-szerpentin-2/

A szerelem megvilágosít

Ajánlom Mesterünknek és Égi Szüleinknek

 Kezembe veszem a régi lelkek egyik legtitokzatosabb mondatát. A szerelem olyan, mint Jézus. Ez a kijelentés már azért is titokzatos, mert Jézusról – megfejtett igéi ellenére sem – tudunk túlságosan sokat, csak sejtjük, hogy ki volt. A szerelemről pedig ugyan feltételezzük, hogy sokat tudunk róla és értjük, ám a szerelem titka szinte mindig megfejtetlen. Ezért két titokzatos nyelvi kód – a Szerelem és a Jézus – néz és világít egymásra. A két egymás mellé helyezett és egymással összehasonlított fogalom áttetszővé teszi egymást. És ennek révén a titok még titokzatosabb és ugyanakkor még inkább átélhető és érthető.

Olvass tovább

Az adott cikk linkje: http://aranymag-intezet.hu/a-szerelem-megvilagosit/

A Szerelem Tanításként – avagy a végső igazság?

Az örökkön boldog Mindenható kézen fogott, s kéz a kézben felsétáltunk a Szent Hegyre. A Szent Hegyre, amelyet Pilisnek hívnak, s ez a messze néző Hegy, ha a távoli tájakon élők nem tudnák, Európa kellős közepén van. Amikor némileg a föld felett lebegve feláromoltunk a hegy Tetejére, már mindent harminc centis hó fedett. Tisztaság és békesség borította be a magasságos világot. A platón még kéz a kézben úsztunk előre, amikor felnéztem a megvilágosult Égre, amelyről eltűntek a szürke hófelhők, s gyönyörű enciánkék nyári égmező tekintett ránk. A fényfeletti fény az utolsó sejtemet és fantomsejtemet is átitatta szeretettel.

Olvass tovább

Az adott cikk linkje: http://aranymag-intezet.hu/a-szerelem-tanitaskent-avagy-a-vegso-igazsag/

Az öntudatosodás aranykorálma

A tündökletes jövő világító képe visszatért a legfelsőbb dimenziókból és a gondolat sebességénél gyorsabban átlépte a téridő határait, hogy a földbolygó szélességével megegyező óriási lepedőként beborítsa az emberiség kinti és benti világát. A felhők feletti lepedő egy-egy sarkát az Északi és a Déli sarkhoz tűztem lelkem zsebéből kivett gombostűkkel.

Olvass tovább

Az adott cikk linkje: http://aranymag-intezet.hu/az-ontudatosodas-aranykoralma/

A Remény

Az Életet adó Remény, a hitet nyújtó Remény, a lelket erősítő Remény.
A Reményből született új Remény, sok Remény együtt egy új világ Reményeként.
Először azt szeretném megfogalmazni, hogy Te vagy a Remény.
Minden ember Remény.
Minden ember azért van a Földön, mert maga is Remény és neki a Reményt kell képviselnie. Ha tudod, hogy Te vagy a Remény, akkor belül is Remény vagy és képes vagy saját életedben Reményként létezni. Ami ennél fontosabb, ha Te Remény vagy, akkor szüleidnek, gyermekeidnek, rokonaidnak, összes barátodnak, lélektársaidnak, közösségeid tagjainak, bármely gondja van, tudod a Reményt képviselni.
Ma olyan világ van, amely a Reményt veszi el az emberektől. Minden ember azt éli, hogy egyre inkább belezuhan abba az állapotba, ahol nincs Remény. Az emberekben az tudatosul, hogy ez egy reménytelen kor, hogy semmi jó nem fog vele történni, hogy nem oldódnak meg problémái, hogy a holnap nem hoz semmit, pedig az egyén maga a jelen, ami egy örök Remény. Bármi történik a következő percben veled, az maga a Remény megvalósulása.
Nincs reménytelenség. A reménytelenséget az elme gyártja. Egy negatív illúzió, amely abból táplálkozik, hogy fáj a lelked. És ha fáj a lelked, szomorú vagy, bánatos vagy, ha tele vagy félelemmel, az eseményeket kudarcnak éled meg, a történteket totális válságként fogod fel, akkor szükségképpen úgy élsz, hogy a Remény kiesett a lelkedből, az elmédből, a kezedből, mintha nem lenne semmi. Ez nem üresség, ez üresség helyett a reménytelenség.
A ma olyan világ, amelynek azt kell üzennünk, tévedsz, nincs reménytelenség, csak Remény van, és próbáld befogadni, elhinni, hogy Te képes vagy a Reményre.
A Reményeknek három különböző típusa van: az egyik a hallgatag, a nem beszélő Remény, a másik a mindig megszólaló Remény, és harmadikként pedig egy olyan Remény, ami mondjuk az Istennel, az Abszolútummal, vagy a Tudattal azonos. A Remény, ami olyan, mint egy ölelés vagy olyan, mint megemelő két kar, ami repít téged felfelé. Ahol már nincs szükség beszédre, szóra, gondolatra.
Nézzük ezt a három különböző Reményt.
A hallgatag Remény olyan Remény, amiről nem tudod, hogy Remény, pedig szükségképpen folyamatosan éled a Reményt. Az, hogy az éjszakából mindig nappal lesz, hogy mindig jön a sötétségből a világosság, nem tudatosul Benned, de ebben biztos vagy, hogy így lesz. Ez egy olyan Remény, ami nem szólal meg Benned, de történik. Ugyanilyen Remény például az, hogy Te most is lélegzel, és egy óra múlva is lélegezni fogsz. Működik a tested, a lelked a szellemed. Nem gondolsz rá, de ha nem lenne Remény, ha nem lennél ebben biztos, nem történne ez veled.
Ugyanez a kérdés mondjuk a bölcsességgel. Sok tízezer évvel korábban az emberek legalább olyan bölcsek voltak, mint most. Senki nem kételkedett abban, hogy a bölcsesség tovább él. Mindegy, hogy energiaként, hitként, vagy Reményként, de a bölcsesség örök dolog. Te nem gondolod azt, hogy ez eddig nem volt így, hanem biztos vagy benne, hogy ez a tudás, ez a gondolkodás jelen van. Te is abban vagy, Te magad is az vagy. Ez a Remény sem szólal meg benned, ez is létezik. Folyamatosan Van.
Életünk összes külső és belső kerete arról szól, hogy az élet megállíthatatlan, hogy a lélegzés mindig folytatódik, hogy a gondolkodás nem marad abba, hogy mindig van változás. Ha Te tudod, hogy a változást benned az Önvalód vezeti, hogy benned mindig megszólal az Isten. Ő irányít téged, s tudnod kell, hogy a világ kint és bent egyaránt a Reményről szól. Ha ez tudatosul Benned. Ha ezt ugyan nem mondja senki neked, senki nem beszél neked erről, a Remény maga sem szólal meg, de a jelen, a Van, a lét, a létezés, az mindig Van. Ebben az értelemben tehát érezd, gondold, tudd, hogy semmi baj nem történhet Veled, nincs szükséged semmire, nem kell akarnod semmit, a lét Van. És Te ebben szeretetként, a szeretet-világban az örök szeretetként a Reményt hozod.
Van a Reményeknek egy másik típusa. Amiről Te magad tudod, hogy az a Remény. Hiszen bármilyen válságos helyzetbe kerülsz: meghal az Édesapád, gyereked súlyos beteg, elveszted az állásod, nem tudsz venni a boltban kenyeret, mert nincs rá éppen pénzed, nem indul el a kerékpárod vagy az autód, nem találod a helyed a világban, úgy érzed, hogy nincsenek barátaid, vagy elvesztek szövetségeseid, így rengeteg esemény úgy tűnik neked, mintha akadályozna létezésben, mintha vereségre születtél volna, s ezért megpróbálsz ezekre a kérdésekre Reménnyel válaszolni.
Különbséget kell azonban tenni kétféle remény között: az egyiket az elme és az ego gyártja, a másikat pedig a lélek, az Önvaló, vagy a Tudatod állítja elő.
Azok a Remények, amelyeket az elmék gyártanak, azok lehet, hogy pontatlanok, vagy illúziók, sőt az elme hajlamos az egoval együtt arra, hogy téged reménytelenségbe sodorjon vagy elvigyen a zuhanásba. De gondolj bele abba is, még ha zuhansz is, még ha nagyon nagy bajban vagy is, vagy földönfutóvá váltál, ha az az ember hagyott el, akit igazán szeretsz, az sem a reménytelenség, az inkább valamire tanít. Minden nagy válság után mindig gyógyulás jön, vagy mindig emelkedés vár Rád, és mindig magasabb lelki állapotba kerülhetsz. Az elme meg az ego viszont sajnos képes Téged lehúzni a reménytelenségbe, a fájdalomba, a szenvedésbe. Azt mindig lásd tehát, hogy amit neked az elme sugall, az lehet, hogy nem igaz. És ha az elme reménytelenséget ajánl, az feltehetően soha nem igaz. Bármiről mondja az elméd, hogy az nem működik, az lehetetlen, az nem történik meg, az soha nem lesz, bármi ilyet mond, tudd mindegyikről, hogy ebből egy szó sem igaz.
Ha viszont a lelkedre, az Isteni énedre, az Önvalódra, tehát a valódi lényedre figyelsz, és meg tudod szólaltatni magadban, az elme fecsegése ellenére, vagy az egod negatív programjai vagy mintái ellenére, akkor fogod tudni, hogy ez az igazi belső hangod, maga a lényed, így a létezésed mindig csak Reményt sugároz. Ez a beszélő Remény, ez megszólal benned, ezt hallhatod, s kérlek Téged, hogy figyelj erre a hangra, mert ez mindig megmondja minden helyzetben, hogy van kiút, van megoldás. Csak legyen türelmed, álld a sarat, és amikor erre készen vagy, amikor ebben benne vagy, fogod tapasztalni, néhány nap, néhány hét, néhány hónap után, hogy minden baj megoldódik.
Bízzál önmagadban, bízzál a Felsőbbrendű Énedben, bízz a Multiverzumban, bízz a Létezésben, az Örökségben, a Tökéletességben, s minden megoldódik. Ekkor már ez a bizonyos beszélő Remény fogja a kezed és kivezet minden zsákutcából.
Van a Reményeknek egy harmadik típusa. Ami valami olyasmi, hogy képzeld el, mondjuk repülő szőnyegen vagy, lebegsz a világ felett, tapasztalod, hogy a Remény mindent rendben tart, hogy az életed a lehető legjobb úton van. Ez a repülőszőnyeg egyébként jelképesen, vagy szimbolikusan, az a harmadik típusú remény, ami nem egyszerűen az adott napi problémáidra ad megoldást, nem egyszerűen valamilyen betegségre a gyógyszer, nem valamilyen lelki válságra új pozitív lelki állapot, hanem ez örök dolog.
Az ember hallhatatlan, a lélek örökké él, amit Te teszel, az bekerül a tökéletes Univerzumba. A kollektív tudatban ott van minden jó gondolatod, minden boldog érzésed, Te vagy a Teremtő, mindent Te teremtesz. Ha tudod, s tudatosul benned, hogy Te igazából egy repülőszőnyegen vagy, – sőt Te vagy maga a repülőszőnyeg -, aki a világnak boldogságot hoz, akkor tudod ezt a távlatot, a Remény távlatát. Ami azt mutatja, hogy a jelenben kibomlik minden, újrateremtődik a múlt, és megtörténik a jelenben a jövő, és minden úgy van, úgy létezik, úgy lüktet, úgy halad maga útján, hogy nincs okod az aggodalomra. Nincs okod félni, nincs okod hátrálni.
Nincs okod feladni az életet, nincs okod betegségbe menekülni, nincs okod elbújni a világ elől egy barlangba, semmire nincs okod, csak arra, hogy kinyújtsd a kezed, hogy bátor légy, engedj el minden belső félelmet, és hidd el, hogy nem egyszerűen megoldod a problémáidat, hanem az egész világnak, minden barátodnak, minden testvérednek, s a szeretteidnek egyaránt Reményt tudsz adni. És érezd, azért vagy a Földön, hogy Te magad nem egyszerűen Remény vagy, hanem Te magad adod a Reményt, ha tetszik Reményt szolgáltató vagy.
Ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy az ember Szeretet, meg a világ is Szeretet, akkor Neked nincs más dolgod, mint a Szeretet Reményét adni önmagadnak, adni önmagadból az embertársaidnak, és adni ezt a Reményt a világnak mindenhova, mindenkinek rendíthetetlenül, ártatlanul, szabadon, minden fizetség nélkül, még Reményt sem kell kérned cserébe, hiszen Te magad vagy a Remény.
Így tehát a Reménnyel boldog ember vagy.

Varga Csaba

Az adott cikk linkje: http://aranymag-intezet.hu/a-remeny/

Load more