spirituálismanipulációsmindenekelőttlászló:válságlátványtársadalomcsaládimihasznahelenfel

«

»

Bejegyzés nyomtatása

A spirituális gazdaság ideái és gyakorlati példái

  Varga Csaba

A spirituális gazdaság ideái és gyakorlati példái

 

  1. A korszak egyik kulcskérdése: lehet új világalternatíva?

  2. Tényleg: a jelenben van más alternatíva?

  3. Ma nem csak az a dráma, hogy gazdasági (és társadalmi) világválság van, hanem ugyanennyire vagy még jobban az, hogy a hangadó érdekcsoportok és véleményformálók többsége szerint nincs más alternatíva, mint a pénzközpontú újkapitalizmus korrigált (jobban szabályozott) változata.

  4. A korszak nyilvános köztábláin évtizedek óta számtalan új gazdasági (és nem csak gazdasági) törekvésről van feljegyzés, sőt részletes tudósítás. A hangadó érdek- és véleménycsoportok azonban igyekeznek szinte minden új törekvést nem észlelni, alulértékelni, vagy akár kiradírozni.

  5. Vannak-e tehát új alternatívák? Szép számmal vannak, de a közvélemény előtt úgy tűnik, mintha nem lennének. Már azért is, mert a valóban új (átfogó, kardinális) paradigmák először nem látszanak, vagy nehezen befogadhatók. Annak ellenére, hogy ma a bolygónkon – sőt az összes kontinensen – aligha vitatható, hogy a pénzkapitalizmus világmodell folytathatatlan. A legnagyobb veszély az, hogy a folytathatatlan színjáték-világtáncot folytat, hogy folytathatónak látszódjon.

Ma az a kreált világlátvány tündököl, hogy csak két gazdasági világprogram lehet: a szabályozott pénzkapitalizmus vagy valamilyen új, teljes vagy részleges (de nem kommunista) államkapitalizmus. Azt állítják, hogy a jelenlegi világpiaci torzulások vagy több-jobb szabályozással, vagy állami beavatkozásokkal korrigálhatók, mindenekelőtt a társadalom megsarcolásával, de nem csak a túlfogyasztás csökkentésével. A konklúzió egyértelmű: a társadalom durva korlátozásával, az életfeltételek kemény rombolásával mesterségesen életben tartani a profit maximálására törekvő pénzpiac-központú világalternatívát. A globális ár már nem csak a bolygó ökológiai veszélyeztetettsége, sőt nem csak – például – az államok veszélyes eladósodottsága, hanem a személyes és közösségi életek fenntarthatatlanná válása. A nyílt és/vagy rejtett politikai-gazdasági puha diktatúra, vagy manipulációs világgazdasági egojátszmák önkényessége így nem csökkenti, ellenkezőleg növeli a világban a félelmet, a szenvedést, a reménytelenséget.

  1. Ennek ellenére a szakirodalomban alig találni olyan publikációkat, amelyek a valódi gazdaságra fokuszáló létkérdéseket feltennék: a) A mai világmodellben ez a gazdaság képes-e eltartani hétmilliárd embert? Ha nem, akkor mi következik ebből?; b) Az elmúlt száz évben működött-e még valódi piac és piacgazdaság? Ha nem, akkor mi a megoldás?; c) Az új piac- vagy piacutáni gazdaságokban szükség van-e még versenyre? Ha nem, akkor mi az új hajtóerő?; d) A gazdasági növekedésről végképpen bebizonyosodott, hogy a bolygónk pusztulásához vezet? Ha ez így van, akkor növekedés helyett mi a minőségi cél? ; e) A világválság még határolt, vagy már határolhatatlan válság? Ha már nem kordában tartható, akkor hogyan kerülhetők el a még mélyebb világkrízisek?; stb.

  2. Tegyük fel azt az illetlen, ám egyúttal felszabadító kérdést, hogy a mai globális/nemzeti/lokális gazdasági rendszert milyen fogalmakkal és hogyan lehetne tömören, nem támadóan, csak egyszerűen, de találóan leírni? Profitgazdaság, profit állam, profitélet. Egoember, egogazdaság, egovilág – avagy a mai világgazdaság a kollektív ego tündöklése és bukása. A mai világ a mediatizált látványgazdaság, látványtársadalom és a tematizált látványvalóságokba fulladt ember korszaka, avagy ez a szisztéma a többszörös elidegenedés virtuális érzés-mézekkel való látszatkezelése. Szenvedéstársadalom, szeretetlen életvilág és az áruházláncok bevásárlóközpontjai, mint templompótlékok. Olyan világgazdasági és fogyasztói életminőség modell jött létre, amelyben a lealacsonyított ember sztárolt mintapéldányai tengerparti, sőt tengeralatti luxuslakásokba költöznek, amivel százmillióknak látszólag vonzó és elérhetetlen szirupos életálmokat közvetítenek. Miközben az emberiség többsége a mindenkori tenger- és létpartokon ételhulladékokat és örömpótlékokat keres.

Mindebből nem következhet, hogy az egyes emberek vagy közösségeik ridegen elutasítsák, vagy esetleg gyűlöljék a fennálló civilizációt. A világtársadalom és a mai életmód csak zavaró tükörképe annak, ami a kor emberében belül történik. Az egogazdaság „csak” tisztán mutatja, hogy a jelen embereinek többsége milyen mértékben egovezérelt, igaz, hogy az önzés gazdasága visszahat az egyénre és ösztönzi, hogy még mértéktelenebbül saját egojának alárendeltje legyen. Ha bent nem vagyunk képesek szeretetre, a világ is szeretetlenül kezel minket.

  1. Ugyanakkor az új gazdasági-alternatíva paletta széles és ez az étlap tele van finomabbnál finomabb „ételekkel.” Néhány meghökkentő új gazdasági törekvés neve: természetes gazdasági rend, emberi gazdaság, ökológiai gazdaság, humánus gazdaság, társadalom-gazdaság, etikus gazdaság, spirituális gazdaság, szeretett gazdaság, szakrális gazdaság. Milyen új fogalmakkal nevezzük meg tehát ezt az új világalternatíva modellt? Spirituális, erkölcsi, természetbarát, szeretetbeli, közösségi, hitre építő, tudatvezérelt, szakrális, tradíció vezérelt, (stb.) társadalom és gazdaság. A vaskori gazdaság végjátéka után megszületik-e az új aranykori gazdaság? Az új társadalmi-gazdasági alternatíva tehát az ember (a személyes lélek és tudat) harcnélküli felszabadítása a tomboló kollektív ego, a rejtett durva hatalom, a kíméletlen pénzkapitalizmus alól.

  2. Közös nevük nincs és talán nincs is szükség rá. Jobb fogalom híján használjuk a spirituális gazdaság nyitott, leginkább kötetlen fogalmát, de ezen nem az ezoterikus gazdaságot értjük. Ez és más hasonló fogalom elég jól kifejezi, hogy olyan gazdasági modellekről beszélünk, amelyeknek gazdaságon túli, szubsztanciális tartalma van. És mindegyik új kategória érzékelteti, hogy ez nem csak egy történelmileg újabb idea, hanem ez valóban gyökeresen más gazdasági alternatíva, mint a huszadik század második felében kikristályosodott profit-központú pénzgazdaság.

  3. Az új alternatívák három csoportra oszthatók. 1. A jelenlegi világ modellen belüli kitörési vagy csak változtatási törekvések. 2. Átmenetek a régi és a lehetséges új világmodellek között. 3. Új világmodell törekvések. A három modell-csoport összesen legalább huszonöt-harminc alternatív gazdasági modellt jelöl meg.

 

Alternatíva neve

I. Mai (gazdasági-társadalmi) modelleken belül
Kreatív gazdaság (intellektuális gazdaság, kreatív ipar, stb.)
Tudásalapú és/vagy innovatív gazdaság
Szabályozott, ellenőrzött pénzgazdaság (korrigált pénzkapitalizmus)
Új államkapitalizmus változatok
Fenntartható ökológiai gazdaság
Emberi gazdaság 1. (emberek jólétét szolgáló gazdaság)
Nemzeti és/vagy regionális gazdaság (teljes vagy részleges önellátás)
Stb.
II. Átmenet modellek – a régi és új világmodellek között
Természetes gazdasági rend, avagy piacgazdaság kapitalizmus nélkül (kiindulópont: Silvio Gesell)
Verseny nélküli piac gazdasága (kék óceán stratégia, avagy értékinnovációs gazdaság)
Organikus gazdaság
Önellátó helyi gazdaság, közösségi gazdaság, családi vállalkozásokra épülő gazdaság, stb.
Részvételi gazdaság (például: XVI. Benedek pápa javaslata)
Társadalom-gazdaság
Humánus gazdaság (David C. Korten)
Stb.
III. Új (a valóban új) modellek
Emberi gazdaság 2. (valóban az ember belső fejlődését szolgáló gazdaság)
Etikus gazdaság modelljei
Keresztény gazdaság (életet szolgáló gazdaság) stb.
Buddhista gazdaság alternatívái
Iszlám gazdaság
Spirituális gazdaság alternatívái
A harmadik világ spirituális gazdasági programja (prout – a progresszív hasznosítás elmélete)
Posztpiaci gazdaság
Szeretet-gazdaság modelljei
Tudatalapú gazdaság
Szakrális gazdaság
Stb.

 

  1. Az új (és más) alternatívák pusztán társadalmi-gazdasági modellek, vagy egyben új és más gondolkodási-szellemi paradigmák? A világgazdaság jelenlegi válságai és várható katasztrófái nem érthetők meg és nem kezelhetők az új bölcsesség, avagy a tudás új paradigmái nélkül. Az apokalipszis iránti vágy és az ettől való félelem akkor igazán nyomasztó, ha az emberi gondolkodás nem tudja felülírni a pénzkapitalizmust létrehozó és legitimáló régi paradigmákat. A pillanatnyi európai tudomány is már azon a függőhídon libeg, amelyet a szakadék két partján korhadt tartócölöpök, a régi tudományos paradigmák tartják.

A régi gazdasági paradigmák a jelenlegi pénzkapitalizmus és posztkapitalizmus, sőt a mai társadalmi-gazdasági status quo fenntartásának legelementárisabb okai is. Az új gazdasági paradigmák viszont mindenekelőtt a haldokló bolygó és a súlyosan beteg emberiség megmentésének ideái lesznek.

  1. Az új és más paradigmák és ezek eredményeként az új gazdasági alternatívák a régi módon nem is fogalmazhatók meg.

Íme, az egyik szokatlan kérdésfelvetés. Az új gazdasági modellek az emberen belül, az elmében és/vagy a lélekben, vagy az emberen kívüli világtérben (ennek részeként a világgazdaságban) születik-e meg? Az ismert pragmatikus és funkcionális válaszkeresések elégtelenek: a gazdaság önfejlődése vagy a gazdaság uralmi központjainak változásigénye vagy a társadalmak hideg és/vagy forró elégedetlensége, vagy az emberiség új szellemi irányzatainak átütő ereje hozza-e meg a változást?

  1. Mi a világgazdasági modellváltás és az emberi életváltás közös programja? Az emberen belül az ego korlátlan és jórészt rejtett uralmát a lélek és tudat nyilvánvaló elsőbbsége és örömállapota váltja fel. A legegyszerűbben mondva: szeretetlenség helyett szeretet. Az emberen kívül a növekedés-őrületet szolgáló, profitot maximáló, rejtett világgazdasági nagy játszmák helyett bolygót mentő, életet-teremtő, embert és közösségeit szolgáló gazdasági-társadalmi teremtés. Szintén egyszerűen fogalmazva: ego-gazdaság helyett szeretet-gazdaság.

A közös modellváltás feltétele mindenekelőtt a személyes és kollektív tudatváltás.

Mi is következik a modellváltásban? A pénzközpontú globális kapitalizmus és a kollektív egó központú világtársadalom helyett (és/vagy után) jöhet a tudat- és szeretet központú társadalom és gazdaság alternatívája. Akkor is, ha ennek esélyét a többség fölényesen megkérdőjelezi. A különbség egyszerű, de szimbolikus ellentét-párokkal is kifejezhető. Ez a szeretetgazdaság az ego gazdasága helyett a szív gazdasága, az önzés gazdasága helyett az önzetlenség gazdasága, a gátlástalanság helyett a korrektség gazdasága, a profitmaximálás helyett a tisztes jövedelem gazdasága, az erkölcstelen gazdaság helyett az erkölcs gazdasága.

Vagy: a partnereken átgázoló gazdaság helyett a valódi együttműködés gazdasága, a társadalomellenes gazdaság helyett a közösségi szolidaritás gazdasága, a drasztikus-öntő verseny gazdasága helyett a szabad együttműködés gazdasága.

  1. A valóban új, avagy spirituális, közösségi, szeretetalapú gazdaság modelljei és lehetséges valóságai egyaránt szolgálják az Istent, az Embert, a Természetet (a bolygót), a Társadalmat (a közösséget), s ugyanakkor felmutatják Istenben, Emberben, Természetben, Társadalomban az eredeti és változatlan teljességet, tökéletességet és örömközpontúságot. Miután az Isten, Ember, Közösség, Természet egyaránt szeretet, ezért az új civilizációs-kulturális (ennek részeként a gazdasági) modell nem lehet más, mint Szeretet Gazdaság. Ez egyaránt megnevezhető a jóakarat, az együttérzés, a bizalom vagy a világszolgálat gazdaságaként.

  2. Felvethető-e ez az új hipotézis?

Ha az legalább ismét hipotézis, hogy Isten van, függetlenül attól, hogy minek nevezzük, és mit gondolunk róla, akkor logikailag természetesen felvethető, hogy Isten – minden emberben belül és minden emberek „kívül” létező Isten – szüntelenül szeretettel befolyásolja a földi civilizációt-kultúrát. Az egyes ember vagy az emberiség elfogadhatja vagy (változatlanul) elutasíthatja az óvó-szerető szakrális teremtést. Ha ez igaz, márpedig nagyon is igaz, akkor a közgazdasági elméletekben és gyakorlatokban felismerhető, hogy a gazdaságban a láthatatlan (piaci) kéz, a látható (állami) kéz mellett ott van a harmadik (igazi) kéz: a transzcendens (isteni) kéz.

Ezt a harmadik kezet igazolni vagy bizonyítani nem különösebben szükséges. Elég megkérdezni azokat az államokat, nagyvállalatokat, vagy éppen családi gazdaságokat, amelyek megtalálják és szimbolikusan fogják ezt a harmadik (transzcendens) kezet.

  1. Az alternatív gazdasági modellek másképpen gondolkodnak a gazdaság különböző dimenzióiról. A spirituális, avagy szeretet-alapú gazdaság a föld kizsákmányolása helyett szükségképpen bolygónk megmaradását, sőt virágzását szolgálja. A Gaiát életveszélybe sodró önpusztító globális profitgazdaság helyett a föld természeti állapotának újrateremtését segítő környezetbarát, minden értelemben fenntartható gazdaság teremtése az emberiség feladata. Az új spirituális gazdaság egyúttal az értelmetlen, pusztító, lélektipró elvadult, fölösleges túlfogyasztásra kényszerítő gazdaság helyett a normális, életmegőrző, a közösségfenntartó, a szükségleteket kordában tartó fogyasztásra ösztönöz.

  2. A pénz nem csak (torzult) piaci vagy uralmi pénz lehet. A szeretet gazdaságban a pénz nem egopénz, nem hatalompénz, hanem alapvetően szeretetpénz. Hatalom-pénz helyett közösségi pénz, fedezetnélküli hitelpénz helyett valódi fedezettel bíró valóságos kölcsönpénz, profithajhászó legális rablópénz helyett minimális-normális hasznot hozó cserepénz. A globális pénzügyi-hatalmi csoportok totális (rejtett) kizsákmányolása helyett a világtársadalom életképességét szolgáló globális-nemzeti-helyi közösségi pénz, avagy a globális mega-pénzrendszerek helyett gazdaságot-gazdagságot teremtő világpénzek, nemzeti pénzek, helyi közösségi pénzek szabad hálózata születik.

  3. A mai fenntarthatatlan világgazdaság azért fenntartható látszólag, mert a fenntarthatatlan állam folyton fenntartja a globális pénzgazdaságot. A szeretetre és az önkéntes részvételre épített gazdaság feltételezi a részvételi államot és a részvételi demokráciát, s egyben a felelős részvételre alapozott új jogrendet, ami szintén spirituális, hitközpontú, erkölcsös, s többek között természet- és közösségbarát. A világ mai demokráciamodell-étlapján még uralkodó minta a kvázi liberális és képviseleti demokrácia, miközben minden kontinensen a mai tarthatatlan világállapotot fenntartó és kiszolgáló demokráciamodell meghaladása napirenden van. Új modellkísérletek indultak: elektronikus demokrácia, részvételi demokrácia, direkt demokrácia, vagy például a szakrális demokrácia.

Nyílik a demokráciák közötti választás lehetősége, ugyanakkor még szűk az új demokráciakísérletek megismerhetősége is. Amíg a politika a közhatalom megszerzéséről és megtartásáról szól, addig a politikai tér és térszabályozás semmi olyat nem tesz lehetővé, ami a közpolgárok (közösségpolgárok) kompetenciáját növelné. A helyzet paradoxon és groteszk: amíg a civil társadalom közélete szintén valamilyen hatalom-morzsa megszerzéséről és megtartásáról szól, addig a társadalmi terek és közösségi önszabályozásaik szintén nem támogatják a közösségpolgárok kompetenciáinak széleskörű bővítését.

Még mindig egyszerűbb élni a félelmeket és bele-belemártózni a látványtársadalmak mímelt mámor-kádjaiba?

  1. Vége lesz az önző, önérdekű magántulajdon feltétlen uralmának és tiszteletének. Ebben az új gazdasági világállapotban a magántulajdon és a magáncélra működtetett állami vagyon egyeduralmát felváltja a közösségi tulajdon elsőbbsége, a családi-közösségi értékeket képviselő magántulajdon, vagy számos új tulajdonforma (szakrális tulajdon, természeti tulajdon, nemzeti tulajdon, közösségi tulajdon, helyi tulajdon, stb.) gazdasága. Az egész emberiség számára idea ma, hogy minden felnőtt állampolgár személyes, s családi tulajdonnal, sőt számos közösségi résztulajdonnal rendelkezzen.

  2. Íme, egy másik szokatlan kérdésfelvetés. A bérrabszolgaság és a tudatosan alacsony szinten tartott bérgazdaság, s az ebből következő folyamatos személyes gazdasági-társadalmi kiszolgáltatottság után mi lehet az új alternatíva? A szeretet gazdaság világmodelljében minden egyes felnőtt állampolgárnak (közösségpolgárnak) – egész életére – jár az alapjövedelem, amely ugyan minimális mértékben, de szerényen garantálja a létfenntartást, kezdve a szükséges élelmiszer ellátástól a lakhatás feltételeinek biztosításáig. Ez a lehetőség megoldja a posztmodern úr-szolga viszonyt. Nem lehetetlen olyan állami költségvetést kidolgozni, amely finanszírozni tudja a felnőtt állampolgároknak járó alapjövedelmet.

Minden ilyen – látszólag a fennálló rendszert és struktúrát kibillentő – megoldás végiggondolása és törvénybe iktatása alapvetően azon múlik, hogy a régi paradigmákból és a bejáratott állami-önkormányzati cselekvési mintákból lelkileg-szellemileg képesek vagyunk-e kilépni.

  1. A spirituális gazdaságban a gazdasági vállalat nem hierarchikus (katonai típusú) szervezet, hanem a személyes és csoportos együttműködésre építő közösségi vállalat, ami nincs kiszolgáltatva a pénzkapitalizmus valamelyik változatának. A keresztény hitre, erkölcsre, a közjó modellre építkező – az életet szolgáló – vállalatok és vállalkozások olyan küldetés-meghatározásokat dolgoznak ki, s váltanak valóra mindennapi tevékenységükben, amelyek nyíltan keresztény és/vagy kommunitárius elveket képviselnek. Ezek a cégek tudatosan törekszenek arra is, hogy az általuk teremtett munkahelyeken a munkatársak teljes (testi, tudásbeli, tudati, érzelmi, társas, erkölcsi, lelki) fejlődése szabadon kibontakozzon. A jelenlegi pápa (XVI. Benedek) még azt is javasolta, hogy a gazdaság új modelljében a vásárlót, fogyasztót is mindenhol, ne csak a közösségi cégeknél vonják be a vállalati döntésekbe.

Ez a javaslat elvezet oda, hogy a gazdasági társaságok ne csak saját munkatársaikért, hanem vállalkozásuk működésében érdekelt fogyasztókért is közvetlen felelősséget érezzenek. Ez már a szeretet-gazdaság koncepcióját erősíti.

  1.  A valóban új gazdasági világmodellben az életfenntartó gazdaság alapja a helyi önellátó gazdaság, ami közvetlenül részben vagy teljesen független a világ- vagy kontinentális gazdaságtól, így hatalmi alávetettségtől, a durva profit szerzéstől – és központi állami adóktól mentes lokális (nagyobb részben cserén alapuló) gazdaság. Minden embernek és együttélő közösségnek alapvető joga az önellátás, ami egyúttal megszabadítja a manipulált „piaci” és állami kizsákmányolástól, sőt a drasztikus önkizsákmányolástól is. Ha ma végigtekintünk a bolygónkon, nem csak a harmadik világban, hanem a vezető hatalmak társadalmaiban is beláthatatlan számú és változatú lokális önellátó-önfejlesztő gazdasági-társadalmi mintát fedezhetünk fel. Elég gondolni a részvételi demokrácia kísérletekre, a helyi közösségi pénzek bevezetésére, a spirituális vállalatokra, a közösségi bankokra, vagy többek között a prout világmozgalom eredményeire.

Magyarországon is számos faluban, kisvárosban, sőt nagyvárosi lakótelepen spontán társadalmi önmentésként és életminőség keresésként indultak el a lokális fejlesztések. Számomra nagyon ösztönző és új modellt ígérő az abai tudásváros program, részvételi demokrácia fejlesztés, a magisztrátus alapítás és többek között a civilegyetem szervezés. Ugyanilyen a csókakői lokális önellátó, helyi piacokat létrehozó, egyúttal közösséget teremtő és a tradíciókat és az új tudásokat hasznosító gazdasági-társadalmi „közösségi vállalkozás”.

  1. Szívesen szorgalmazok egy olyan szakmai közmegegyezést, hogy minden új gazdasági alternatívát a szeretet-gazdaság fogalma alá rendeljünk. Ha minden szeretet, a természet ugyanúgy, mint az emberi lélek, az áramló energia ugyanúgy, mint a gazdasági vállalkozás, akkor a gazdaság egésze (is) szeretettér, amelyben minden egyes gazdasági mozzanat a szeretet közvetítése. Megértem, ha ez a szemlélet nehezen érthető és nehezen fogadható be. Ám sokszor nem kevésbé érthetetlen és befogadhatatlan, hogy az ember lényege nem a test, vagy nem a foglalkozás, még kevésbé a vagyon, vagy a fogyasztása minősége, hanem a belső „teste”, nevezzük léleknek, tudatnak, vagy akár szakrális Énnek. Ha azzal a belső érzéssel és tudattal termesztünk például uborkát, gyártunk gumiabroncsot, vagy kereskedünk hársmézzel, vagy teremtünk új tudást a még ismeretlen tudatról, hogy mindezt szeretettel végezzük és a termékekkel, sőt a végtelen számú teremtéssel végső soron szeretetet közvetítünk, akkor az önzés és szeretetlenség gazdaságából átlépünk a szeretet-gazdaság valóságosan tündöklő kertjeibe.

  2. Ha vannak új és más gazdasági világ- és lokális modellek, akkor ezek hogyan válhatnak globális, nemzeti és lokális gyakorlatokká?

Nézzük csak ezek fontosabb alternatíváit? a) Csak egy totális bolygó-krízis kényszeríti ki a változást. b) „Puhább” megoldás, ha világtársadalmi válság söpör végig a kontinenseken. c) „Csak” – szándékos vagy kivédhetetlen – világgazdasági krízis hozza meg a fordulatot. d) A fenntartott fenntarthatatlanság globális rombolása a leginkább vesztes államokat radikális lépésekre kényszeríti. e) A régi gazdasági-társadalmi modellek (és velük az illetékes hatalmi központok) átmentése sikeresnek ígérkezik az új alternatív világállapotokba. f) A magán- és közhatalmak önkéntes hátralépése, vagy tudatos modell-átalakítása végbemegy a nagy konfliktusok előtt. g) A várt és váratlan ökológiai krízisek súlyos áldozatok árán újraszabják a bolygó életét és továbbélését. h) Most vagy rövidtávon az emberiség kollektív tudatváltása – isteni akaratból és/vagy más galaxisok segítségével – végigviszi a gazdasági-társadalmi modellváltásokat is. i) A világgazdaság önfejlődése és válsághelyzetei fokozatosan vagy drámai hirtelenséggel kikényszerítik az alapvető változásokat. j) A kontinensek, az államok és/vagy a térségek szigetszerű modellváltásai elterjednek és lassan összekapcsolódnak. k) A mai szervetlen világállapotokból megmagyarázhatatlan módon újra – több változatban – szerves fejlődés modellek jönnek létre. l) A bolygó régi tradíciói, vezető kultúrái., vagy/és új tudásai kidolgozzák és végigmenedzselik az alternatív gazdaságok kibontakozását. m) A drasztikus vagy puha integrált „világkormányzás” józan szándékából intézményes paradigma- és modellváltásokat határoznak el és képesek is valóra váltani őket. n) Stb.

Vannak rosszabb és jobb alternatívák. Például rosszabb: nem lehetséges semmilyen változás. Még rosszabb: Ha minden marad úgy, ahogy most van. Jobb: a világ fennmarad és életben marad krízis nélkül. Még jobb: ha sok millió ember befelé fordul, csendben marad és szeretetállapotban engedi s támogatja, hogy a világ újraszülessen.

  1. A konfliktus tulajdonképpen jó, mert változást hoz, feltéve, ha képes vagy harc nélkül szolgálni a változást. Csak a szeretet lásd mindenben.

  2. Csak azt az illúziót ne erősítsd magadban és másokban, hogy ez a világok legjobbika és nincs ok a változásra.

Irodalom

Baritz Sarolta Laura OP, Az életet szolgáló gazdaság, Sapientiana 3 (2010/1) 76–86.

Bernard A. Lietaer: Közösségi pénzek, www.szivességbank.hu

Bogár László: A profit és a szeretet, Magyar Hírlap, 2011, szept.2.

Boldogság és gazdaság. A buddhista közgazdaságtan eszméi, szerkesztette Zsolnai László. Typotex, 2010

Csejtei Dezső: Szubjektív vallomás a filozófiai hitről (in. Csejtei Dezső: Az utószó jogán, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2012

Dada Maheshvarananda: A kapitalizmus után. Egy új világ – a pout jövőképe. Ananda & Lotus Bt. 2004.

David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság, Kairosz, 2009

Helen J.Alford O.P. – Michael J. Naughton: Menedzsment, ha számít a hit. Keresztény társadalmi elvek a modern korban. Kairosz Kiadó, Mária Rádió Kiadó, 2009

Kiss Károly: A közgazdaságtan esendősége (és mihaszna válság idején), Stratégiakutató Intézet, 2011

Liska Tibor: Ökonosztát, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1988

Metaelméletek és új paradigmák, szerkesztette Garaczi Imre és Varga Csaba, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2010

Polányi Károly: Egy gazdaságelmélet küszöbén I-II. ELTE Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai 39. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Gyurgyák János, 1985

Varga Csaba: A társadalom felébredése az agóniából, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2011

Varga Csaba: Spirituális pénz. (In: Varga Csaba: Tanítások a Magasságostól, Stratégiakutató Intézet, 2011)

 

 

 

Összefoglaló

 

A mai globális/nemzeti/lokális gazdasági rendszer profitgazdaság, profit állam, profitélet. Egoember, egogazdaság, egovilág – avagy a mai világgazdaság a kollektív ego tündöklése és bukása. A mai világ a mediatizált látványgazdaság, látványtársadalom és a tematizált látványvalóságokba fulladt ember korszaka. A pénzközpontú globális kapitalizmus és a kollektív egó központú világtársadalom helyett (és/vagy után) jöhet a tudat- és szeretet központú társadalom és gazdaság alternatívája.

Az új gazdasági törekvések nevei: természetes gazdasági rend, emberi gazdaság, ökológiai gazdaság, humánus gazdaság, társadalom-gazdaság, etikus gazdaság, spirituális gazdaság, szeretett gazdaság, szakrális gazdaság, stb.

Az új alternatívák három csoportra oszthatók. 1. A jelenlegi világ modellen belüli kitörési vagy csak változtatási törekvések. 2. Átmenetek a régi és a lehetséges új világmodellek között. 3. Új világmodell törekvések. A három modell-csoport összesen legalább huszonöt-harminc alternatív gazdasági modellt jelöl meg.

 

Az adott cikk linkje: http://aranymag-intezet.hu/a-spiritualis-gazdasag-ideai-es-gyakorlati-peldai/